Gyászfeldolgozás az ifjúsági irodalomban
Közeledik Mindenszentek és a Halottak Napja, s ennek alkalmából blogbejegyzésünkben halállal foglalkozó kortárs ifjúsági regényeket ajánlunk. Olyan műveket választottunk, melyekben a hősök központi problémája a halálhoz és a halálról való kommunikációhoz kapcsolódik. Ezek a jól megírt történetek azért is fontosak, mert valóban segíthetnek az olvasóknak mintákat adni arra, hogy miként lehet szembenézni a közelgő veszteséggel, vagy hogyan lehet helytállni egy haldokló mellett. Illetve miként lehet a veszteséget követően továbblépni: egészséges mértékben helyet adni az életben az emlékezésnek. A történetek által mi magunk is jobban megérthetjük, min megyünk keresztül, melyek a gyász természetes fázisai, amelyet nincs miért szégyellni, és amit bizonyos mértékben egyedül, bizonyos mértékben pedig az elvesztett személy környezetével együtt lehet csak feldolgozni.
Az ifjúsági szerzők gyakran nyúlnak a fantasy ismert és biztos kereteihez, illetve a humor szokatlan formáihoz abban az esetben, ha ilyen jellegű könyvek írásába kezdenek. Az utóbbira jó példa az osztrák Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát? regénye. A kötet címe eszünkbe juttathatja a Los Días de los Muertost, vagyis a mexikói halottak napját, és feltételezhetjük, hogy ez adja valamilyen formában a regény keretét. A kérdés azonban valójában egy azon számtalan, abszurd közül, melyet a félárva, sírásó édesapjával a temetőben élő Emma nevű kislány tesz fel nap mint nap a halottaknak. Számára a halál és a gyász élménye mindennapos, természetes dolog, ám egyik temetőbeli bóklászása közben a szokottnál jobban megérinti egy gyászoló látványa: Péteré, aki nemrég vesztette el egy autóbalesetben ikertestvérét, s azóta minden nap kijár a sírjához. A lány elhatározza, hogy segít a fiúnak abban, hogy feldolgozza az őt ért tragédiát.
Gayle Forman Ha maradnék című művében is egy autóbaleset következtében éri veszteség Miát, aki az egyetlen túlélője az eseményeknek. A fiatal lány idilli családi környezetben él, kimagasló a zenei tehetsége és még egy jóravaló udvarlója is akad, amikor bekövetkezik a tragédia: édesanyja, édesapja és öccse sem éli túl a balesetet. A történet fantasztikus eleme az, hogy miközben a lány kómába kerül, szelleme leválik a testéről és a kórház falai között bolyongva szembesül az őt ért veszteségekkel. Ezt követően felidézi mindazt a jót az életében, amit már sosem kaphat vissza és mindazt, ami még talán boldoggá teheti ezután. A kezébe kerül a döntés is: ha nem tudja elengedni a múltat, akkor többé nem ébred fel és a „halottjai után megy”, vagy felébred a kómából, ha megtanul együtt élni a vele történtekkel és az életet választja: a zenét és a szerelmet.
Fantasztikus elemek szövik át Mészöly Ágnes Fekete nyár című regényét is, amely legalább annyira szól a halálról és a gyászfeldolgozásról, mint arról, hogy hogyan lehet helytállni egy haldokló mellett. A történet három narratív síkot mozgat: a mindentudó narrátor beszámolóit, a főhős naplóbejegyzéseit és egy anime történet részleteit ismerhetjük meg. Pamuk Fanni, a történet főhőse rajong az animékért és a haláldémonokért, a halál számára érdekes, nem pedig félelmetes. Minden gondolata akörül forog, hogy elkészüljön Urara haláldémon jelmeze, akivel teljes mértékben azonosul. Ebben a jelmezben szeretne részt venni a Conon. A ruha megvarrásában a szomszéd néni, Helga lesz a segítségére, akihez egyre szorosabban kötődik, és akiről hamarosan kiderül, hogy haldoklik. A halotti kultuszok, rítusok és túlvilági lények iránt rajongó Fanni számára ekkor válik a halál, a haldoklás valódi, evilági tapasztalattá. Az, ahogy az idős asszonyhoz viszonyul, ahogy végigkíséri, és segíti őt ebben az időszakban, szembesíti saját maga erejével és erélyességével. A halál tapasztalatán keresztül tulajdonképpen felfedezi saját értékeit, azt, hogy mennyire helyt tud állni a való életben is.
Fotó: Pixabay
2022-10-28