Fővárosi kávétörténelem dióhéjban. Budapest, Kávéváros 1.
Gondoltad volna, hogy a millennium évében 591 kávéház és 409 kávémérés működött a fővárosban? Igen ám, de rögös volt az út eddig a rekordig, a kávéházak virágkoráig. Európai viszonylatban Magyarországon később vált általános és közkedvelt szokássá a kávéfogyasztás más országokhoz képest. Ennek oka alapvetően az volt, hogy a kávézás szokására török elfoglaltságként tekintettek és ezért a magyar urak kizárólag diplomáciai küldetésük vagy hosszabb, kényszerű vendégeskedésük alatt fogyasztották a nedűt. Van is egy közkedvelt anekdota, mely szerint a”most jön a feketeleves” mondásunk ahhoz a tipikus, török időkbeli esethez kapcsolódva alakult ki, melyben az ebéd- vagy vacsorameghívások úgy végződtek, hogy a hazafelé készülődő főurat a felszolgáló azzal marasztalta, hogy "Várjon, nagyuram, most jön még csak a fekete leves!" Ám a vendég a kávét épp, hogy efogyasztotta, a következő pillanatban ott volt a csuklóján a bilincs, s hamarosan indulhatott is díszes kísérettel Törökországba raboskodni.
Hosszas ebéd a török szultáné,
Hátra van még a fekete kávé;
Török Bálint tétova tekintget:
"Körülfogott a jancsár bennünket!"
Arany János: Török Bálint
Valójában azonban ezt az ok-okozati viszonyt tévesen, a levest a kávé kifejezésre is felcserélve, a19. századi szerzők hintették el a köztudatban. A fekete leves eredetileg nem fekete kávét, hanem az étkezés végén feltálalt fekete színű mártást jelentette, mely a színét a beletört főtt vértől vagy a borba áztatott pirított kenyértől, esetleg a szilvabéltől kapta.
Hogy mikor is kezdték el inni a kávét a főváros néhai területén? Nagy Szulejmán 1535-ös rendelete által vált minden alattvalója számává elérhetővé s engedélyezetté a kávéfogyasztás, s ebbe 1541-es megszállástól már Pest és Buda is beletartozott. De ha a hivatalos adatokat vesszük figyelembe, akkor az első ember, aki kávéval magyar földre lépett, az egy Behram nevű török kereskedő volt, aki 1579-ben szállította termékét Budára. Az első időkben a fekete nedűt még a török kávéfőzők készítették el a török fürdők mellett működő kahvé kánékban, azaz egyszerű kimérő helyeken. Maga a kávé kifejezés Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében szerepel először. A kávéház szó pedig a 1738-ban tűnik fel elsőként az írott magyar nyelvi emlékekek közt: Mikes Kelemen Törökországi levelek című művében.
A fordulatot Buda visszavétele jelentette: Az ország felszabadítását követően a kávézás fokozatosan, mint nyugat-európai új szokás terjedt el a nemesség körében, kialakultak új elemek a kávékultúrát illetően. Az első pesti kávés a rác Blázsó volt, akit csak Kávéfőző Balázsnak becéztek. 1714-ben nyitotta meg kapuit, ám előtte sem volt ismeretlen a környéken: a pesti tereken, utcákon, piacokon mint vándorkávés énekelve, kiabálva kínálgatta mindenkinek a jó erős feketéjét.
A kávéházak gyakran játékosházak és édességboltok is voltak egyben. A legnépszerűbb játék a biliárd volt, de a dominó, a sakk, illetve különböző kártyajátékok, mint a dáma, fáraó, tarokk is vonzották az embereket. A 18-19. század fordulóján a kávézás fokozatosan vált a polgári-értelmiségi társadalmi réteg közkedvelt, mindennapi időtöltésévé, a kávéházak pedig a társadalmi nyilvánosság elsődleges színterévé. A 19. század második felében a kulturális életében is kiemelt szerepet játszottak. A századfordulón a fővárosnak nem volt olyan utcája, ahol nem várta volna egy kisebb - nagyobb helységben egy jó erős fekete az arra tévedőt.
Sorozatunk további részeiben olyan híres budapesti kávéházak történeteivel jelentkezünk majd, melyeket neves szerzőink alkotóműhelyként használtak.
Fotó: Pixabay
2022-10-08