Ahol a múzsa homlokon csókol. Budapest, Kávéváros 2.
Október 13.-án kezdődött el a Regény Világhete, s ennek alkalmából a kávéházi bejegyzésünk újabb fejezetét is ehhez igazítjuk. A 19-20. században a fővárosi kávéházak az írók-költők számára mintegy második otthonként, vagy még inkább: munkahelyként funkcionáltak. Sok remekmű született egy jó erős csésze fekete mellett, de gyakori volt az is, hogy a művész úr kényszerből, sietve körmölte le legújabb szerzeményét és küldte egy futárral a szerkesztőségbe, hogy az onnan „postafordultával” megérkező honoráriumával egyenlítse ki a számláját.
Hogy volt ilyen gyakorlat, az nem kérdés, azonban az már tévesen került be a köztudatba, hogy Rejtő Jenő regényei is ilyen kényszernek megfelelve születtek meg: ezt a kiadói gyakorlat – nem fizettek sorok vagy oldalak után – és az alkotói módszer – aprólékos, részletes, több időpontban végrehajtott javítások – egyaránt cáfolják. Piszkos Fred és társai valóban a Japán kávéházban – a mai Írók Boltja van az egykori kávézó helyén – születtek meg, ám a valóságban a szerző inkább mások kedvéért hitelezett. Megállapodott például a Wesselényi utca és a Körút sarkán üzletet fenntartó hentessel, hogy ha valaki betér a boltba egy cetlivel, amin Rejtő kézírásával látható feljegyzés, akkor aszerint szolgálják ki, ő majd később azt kifizeti. A nagyvonalú írónak a kávéház lett a veszte: Az Egyedül vagyunk című nyilas lap 1942-ben feljelentette, hogy zsidó létére még mindig kávéházban ücsörög és regényt írogat. Az ukrajnai Jevdokovóban halt meg munkaszolgálatosként 1943. január 1-jén.
Karinthy Frigyes - aki egyébként szoros barátságban állt Rejtő Jenővel – arról volt híres, hogy gyakorlatilag teljes életműve a kávéházakban született meg. A Hadik, a New York és a Centrál asztalai felé görnyedve alkotott. Az irodalomtudósok körében általános nézet, hogy azért a kávéházakban csókolta folyton homlokon a múzsa, mert Böhm Arankával kötött házassága nem tette lehetővé, hogy ezt otthon tegye meg. A Hadikban írta a Capillária, a Centrálban pedig az Utazás a koponyám körül című regényeit.
A Művész Kávézó pedig Mándy Iván számára vált ihletforrássá, noha ő a többiekkel ellentétben elsősorban nem konkrét szövegeket hozott létre, hanem inkább vázlatot, jegyzeteket készített leendő alkotásaihoz a Művészben. Történeteiben nem csak a kávéház személyzetének tagjai váltak legendássá – például a tündéri presszós lányok – , hanem az ott elhangzott párbeszédek is. Mándy két-három óra hosszat töltött a kávézóban egy csésze kávé mellett, hallgatta a körülötte zajló beszélgetéseket. Ezeket jegyzetelte, s építette be a későbbiekben műveibe – többek között regényeibe is.
Sorozatunk záró fejezetében olyan híres budapesti kávéházak legendáival jelentkezünk majd, melyekhez forradalmi történetek kötődnek.
Fotó: Pixabay
2022-10-14