Adventi kalendárium

„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”-írja Pilinszky János. Az  adventi időszak a karácsonyt megelőző negyedik vasárnapon kezdődik. A latin eredetű kifejezés az Úr eljövetelére, vagyis Jézus Krisztus, a keresztény Megváltó Isten születésére utal,  amelyet az egyház a 11. század óta ünnepel. Az ünnep kezdetét régen harangszóval jelezték: ezzel ért véget a „kis farsang időszaka” és vette kezdetét a „kis böjt időszaka.” Az idősebb emberek körében a 20. század közepéig általánosan elterjedt volt a szerdai és a pénteki böjt, szombatonként pedig a húsmentes étkezés. Jellegzetes adventi szertartás a mai napig a roráté, vagyis a hétköznaponként tartott hajnali misék.

Az adventi kalendáriumozás hagyománya az 1800-as években terjedt el protestáns körökben. A családok minden egyes nap kis bibliai képeket helyeztek el otthonuk egy falán. Máshol a kalandáriumozás alatt azt értették, hogy ebben az időszakban naponta a padlóra krétával húztak egy vonalat vagy meggyújtottak egy gyertyát – utóbbi összefüggött az adventi koszorú hagyományának kialakulásával. Katolikus körökben ehhez hasonló szokás volt, hogy a gyerekek a születendő Jézuskának felállított bölcsőbe egy-egy szalmaszálat helyezhettek az adventi időszak minden egyes estéjén – amikor a szüleik úgy ítélték meg, hogy jól viselkedtek.

A hagyomány szerint 1851-ben egy Lang nevű asszony készítette el az első klasszikus, édességet rejtő naptárat saját gyermeke számára.  Kisfia ugyanis mindig türelmetlenül várta az ünnepeket, erre a kreatív édesanya 24 apró dobozkát állított össze. Naponta lehetett kinyitni egy dobozt, melyek különböző finomságokat rejtettek.  A kisfiú felnőttként meglátta az ötletben az üzleti lehetőséget: Gerhard Lang a Reichold és Lang Képzőművészeti Intézmény résztulajdonosaként bolti forgalomba hozta a naptárat. Igaz ezek édesség helyett kivágható, kartonra ragasztható színes képeket rejtettek. A csokoládés verzióra egészen 1958-ig kellett várni.

A 21. századra már számos különleges adventi naptár érhető el, és ezek megalkotói olykor félretéve a gasztronómiai élvezeteket, arra törekszenek, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra, vagy elgondolkodtassanak az advent igazi, eredeti üzenetével kapcsolatosan: irodalmi élménnyel lepnek meg, melyek segítenek, hogy ünnepi díszbe öltöztethessük a lelkünket. Lackfi János Karácsonyváró verses adventi családi naptárjából idézünk:

 

„Kire is várunk, mire is várunk?

Egy nagy híresség elkelne nálunk!

Igaz, száz angyal hirdette százszor,

meglátogatta pár csóró pásztor,

kecskék mekegtek, tehenek bőgtek,

de nem mutatta a tévé őket.

Nem kerültek fel az internetre:

celeb született, hej, teringette!

Nem volt nagy hírverés, és semmi reklám,

mégis őt várja minden gyerek, lám!”

Lackfi János, 3. (Híresség)

Az adventi kalendárium mellett az ünnepi időszak egy másik fontos jelképe az adventi koszorú. Az egyre rövidebb nappalok és az egyre hosszabb éjszakák sötétjében az adventi koszorún szokás szerint azért gyújtanak meg hétről hétre eggyel több gyertyát, hogy karácsonyra világosság legyen ott, ahol Jézust várják. Az első koszorú alapja nem örökzöld ágakból készült és valójában 24 gyertya volt rajta. Ha kíváncsiak vagytok a történetére, akkor látogassatok el vasárnap a Facebook oldalunkra!

Kép: Unsplash

2022-11-25